Dr. Navracsics Tibor Úrnak
Közigazgatási és Területfejlesztési Miniszter
B u d a p e s t
Tisztelt Miniszter Úr!
A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete évek óta elkötelezett a közszféra és ezen belül a köztisztviselők bérének megnyugtató rendezése érdekében. Ezért – megyei jogú városok, fővárosi kerületi, fővárosi önkormányzati hivatali köztisztviselők, és az ott működő MKKSZ alapszervezeti vezetők felhatalmazása alapján - az alábbi sürgető kéréssel fordulunk a Kormányhoz a szektorban kialakult tarthatatlan bérhelyzet és a forráselosztás diszkriminatív jellege miatt.
Elismerjük, hogy a Kormány a közszféra számos területét érintően foglalkozott a bérrendezés kérdésével, éppen ezért üdvözöljük a Magyar Közlönyben megjelent 2025. július 1-jétől, majd 2026. január 1-jétől tervezett kétlépcsős, összesen 30%-os illetményfejlesztést, továbbá legutóbb, az 1043/2026. (II.12.) Kormányhatározatban foglaltakat, azonban ezeket továbbra sem tartjuk elégségesnek. Mély aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy a bérrendezés forrásai, és ütemezése jelentős különbséget tesz a települések között, így félő, hogy idén sem valósulhat meg egységes és kiszámítható illetményrendezés a helyi önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők esetében.
Az utóbb említett Kormányhatározat különbséget tesz a különböző szintű, jogállású önkormányzatok között. Értelmezésünk szerint – amelyet a Nemzetgazdasági Minisztérium megerősített - a megyei jogú városi, a főváros kerületi jogállású, továbbá a fővárosi önkormányzatok nem részesülhetnek abból támogatásból, amely központi forrásból biztosítaná az ott foglalkoztatott köztisztviselők illetményemelését.
Úgy látjuk, az említett Kormányhatározat ugyanis kizárólag a városi jogállású 30 000 fő feletti lakosságszámú települési székhellyel rendelkező hivatalok önkormányzati köztisztviselőinek méltányos béremelésére biztosít a központi költségvetésből támogatást az önkormányzatok számára. A Kormányhatározat fogalomhasználatát összevetve a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 2. § (2), és (3) bekezdésével, ugyanis arra az értelmezésre jutottunk, hogy kimaradnak a béremelés támogatásából a megyei jogú városok, a kerületi önkormányzatok, a fővárosi önkormányzat.
Jelen levelünk célja, hogy feltegyük a kérdést: „Valóban jól gondoljuk? És valóban így gondolják?” amennyiben a válasza igenlő, jelezzük a szektorban tarthatatlanná vált bérfeszültséget, kérjük a forráselosztás során tapasztalható hátrányos megkülönböztetés megszüntetését.
Válaszát várjuk abban a kérdésben tehát, hogy a fentiekben leírtak miatt vehetjük úgy Tisztelt Miniszter Úr, hogy a felsorolt többi köztisztviselő kimarad a 15 %-os központi forrás biztosítású béremelésből?
Ön előtt is biztosan ismert, hogy ez az állomány, a köztisztviselők összlétszámának közel 30 %-a!
Talán egyetérthetünk abban, hogy magyar közigazgatás egységes működésének alapja a szakértelem és az elhivatottság. Ugyanakkor a jelenlegi finanszírozási rendszer mély szakadékot vág az azonos feladatokat ellátó tisztviselők közé, pusztán lakóhelyük vagy a munkahelyük, továbbá az adott önkormányzat mérete alapján.
Elfogadhatatlan, hogy egy kisvárosi és egy nagyvárosi jegyző, ügyintéző vagy adóügyi előadó, ügykezelő jövedelme között jelentős különbség legyen, miközben ugyanazon jogszabályok alapján, azonos felelősséggel végzik munkájukat és a lakosság, az ügyfelek irányából egységesen elvárt minőségi közigazgatási szolgáltatás nyújtás az elvárás. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a köztisztviselői illetményalap 17 éve nem emelkedett, annak összege 2008. január 1-je óta változatlanul 38 650 forint, az ügykezelők 2012. óta megalázóan alacsony béréről, a bértábla hiányáról nem is beszélve. Amennyiben ennek egységes és központi rendezése nem történik meg, a versenyszféra és az állami szféra más ágazatai (pl. rendvédelem, egészségügy) bérfejlesztései miatt a közigazgatás elveszíti vonzerejét és ezt az önkormányzatok már a „saját bőrükön” tapasztalják. Amennyiben az állam nem értékeli megfelelően a saját végrehajtóit, a szakképzett munkaerő elvándorol. Ez veszélyezteti a közigazgatási szolgáltatások (ügyintézés, hatósági munka) minőségét és folyamatosságát, amelynek következményeként az állampolgári elégedetlenség nőni fog.
A közszolgálati hivatás méltósága és társadalmi megbecsülése minden köztisztviselőt alanyi jogon megillet. Azt valljuk, hogy a kormányzati elismerés nem lehet kiváltság, egyetlen magyar köztisztviselő sem érzheti azt, hogy munkájának nincs kellő megbecsülése. Éppen ezért szakszervezetünk arra kívánja felhívni Miniszter Úr és a Kormány figyelmét, hogy egyetemes megbecsülésre van szükség a köztisztviselői karban, ezért a bérrendezés forrásául szolgáló támogatásnak minden önkormányzatra és így minden önkormányzati dolgozóra ki kell terjednie, függetlenül attól, hogy milyen szintű települési önkormányzatnál szolgál. A közigazgatási feladatellátás díjazása nem függhet a település saját bevételeitől, adóerő-képességétől vagy a központi költségvetés szelektív támogatásaitól, különösen akkor, amikor már a magas adóerő-képességű és emiatt jelentős elvonásokkal sújtott önkormányzatok is nehézségekkel küzdenek.
Kérjük a finanszírozási források olyan elosztását, amely nem tesz különbséget „fontosabb” és „kevésbé fontos” települések között. Az illetményfejlesztésnek mindenki számára elérhetőnek kell lennie, biztosítva a tisztes megélhetéshez szükséges minimumot és a Kormányhatározatban is hangsúlyozott magasszintű szakmai munka, presztízs és megbecsülés megfelelő elismerését.
Tisztelt Miniszter Úr!
A közigazgatás gépezetében nincs jelentéktelen fogaskerék, a köztisztviselői munkahelyek nem szétdarabolhatók. Aki az állampolgárok ügyeit intézi, ugyanazt a tiszteletet és anyagi biztonságot érdemli, akár egy nagyvárosban, akár kisvárosban, akár a legkisebb faluban teszi azt.
Kérjük és várjuk szíves válaszát, a Kormány intézkedését, garanciavállalását az egységes és forrásbiztosított bérrendezésre.
Budapest, 2026. 02. 19.
Tisztelettel: Boros Péterné
