Március 1 már elmúlt, de még semmilyen értesítést nem kaptunk az esetleges illetményemelésről, gondolom a végtelenségig halasztja a kormány a dolgot. Éppen ma néztük munkatársaimmal, hogy hol lehetne munkát vállalni és olyanokat is láttunk, hogy ruházati boltba eladót keresnek heti 40 órában, ugyanannyi fizetésért, mint amit pl én kapok. Tragédia! Egy kormányhivatali ügyintéző, aki kijár helyszínekre is hóban, fagyban, kánikulában is, annyit keres, mint egy bolt eladó, akinek annyi a dolga, hogy odaadja a vásárlónak a zakót. Nem lenézve ezzel azt a szakmát. De olyat is láttunk, hogy segédmunkást és takarítót is ugyanannyi bérrel (430.000,- Ft) vagy még többel keresnek. Ez is tragédia, már-már tragikomédia. A NAV-nál januártól kaptak egységesen legalább bruttó 100.000 forint emelést a dolgozók, nem is százalékosat, hanem összegszerű emelést. Egyre többen jelentkeznek oda is át. Pillanatnyilag sokan érezzük azt, hogy a Kormányhivatal a világ legrosszabb munkahelye. Komolyan, az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, amiket a multkori levelemben is leírtam: az állandó spórolás (ezt hallgatom már 15 éve), a lepukkant irodák, a lepukkant eszközök, az egyrétegű, leggagyibb wc papír, az állandó félelem, a nincs pénz semmire dolog, a takaróban ülő emberek a hideg irodákban, a szegénység. Ezek mind, egy egész generációt felőröltek már lelkileg és idegileg. Kollégáktól hallom amúgy, hogy Budapesten is hatalmas a fluktuáció, elképzelheti, hogy akkor a Dél-Alföldön milyen nyomor van.
Nem lehetne a kormánytisztviselőknek is valamiféle megmozdulást szervezni? Gondolom, hogy egyébként nem sokan mennének el egy ilyenre, legfőképpen a félelem miatt. Csak közben látjuk, hogy a társadalom elhúz mellettünk: jó fizetés, lakás, autó, család. Én meg személy szerint lyukas nadrágban járok dolgozni."