HELYZETJELENTÉS A SZOCIÁLIS ÁGAZAT MINDENNAPJAIRÓL
Az elmúlt időszak szakmai észrevételeit szeretném összefoglalni, amivel a szociális ágazatban, azon belül is az idősek alapszolgáltatását illetően szembesülünk az elmúlt időszakban.
Az idősek részére nyújtott alapszolgáltatás magába foglalja az idősek nappali ellátását – azok részére, akik még eltudják hagyni otthonukat és önellátásra részben képesek. Ezek az intézmények az idősek klubjai.
Magába foglalja a házi segítségnyújtást – amikor az idősek már csak korlátozottan tudják elhagyni otthonaikat, és állandó segítségre szorulnak saját otthonukban.
Továbbá, az alapszolgáltatás része a szociális étkeztetés biztosítása – napi egyszeri meleg étel formájában.
Az elmúlt időszakban sajnos drasztikus változások figyelhetők meg, melynek kezdete egybe esik az egészségügy átalakításával.
Azt tapasztaljuk, hogy a klientúra összetétele megváltozott, eltolódott. A korábbi krónikus belgyógyászatok („elfekvők”) kliensei ma már a szociális otthonok kliensei. A korábbi szociális otthonok kliensei pedig napjainkban az idősek klubjainak, vagy a házi segítségnyújtásnak a kliensei.
Ez annyit jelent, hogy az adott egészségi állapothoz más ellátási forma társul, ami sajnos nem jár együtt a szakdolgozók létszámának és megfelelő anyagi megbecsülésének emelésével.
A szociális ágazatban dolgozó szakemberek „szociális gondozó és ápoló” végzettséggel az egészségügyben is szakképzett munkavállalóként lehetnének jelen. Ezért, az ÓRIÁSI bérszakadék miatt a szakdolgozók búcsút intenek a szociális ágazatnak és az egészségügybe távoznak. Ami érthető is, mert „bátor önkéntesként” – ahogy a miniszterelnök nevezte a szociális ágazatot – a „köszönömért” nem kapnak a boltban kenyeret!
Így a szociális otthonok ÓRIÁSI létszámhiánnyal küzdenek! Sokszor a napi működés is veszélyeztetett!
A probléma lefelé is gyűrűzik! Az idősek klubjainak szakmai létszámnormáját még az 1/2000 (I.7.) SZCSM rendelet szabályozta le, ami azóta is változatlan!
Nevezetesen az idősek klubjaiban: egy naponta 30 fő idős embert ellátó klubban 1 fő nappali ellátás vezető és 1 fő szociális gondozó a szükséges és megengedett. Egy 60 fő idős embert ellátó klubban 1 fő nappali ellátás vezető és 2 fő szociális gondozó a szükséges és megengedett. Azonban egy estleges táppénz vagy a fizetett szabadságok ezt az amúgy is minimális létszámot módosítja, sok esetben telephelyenként 1 fő jelenlévő dolgozóra! Ilyenkor ő felel mindenért és mindenkiért! Csakhogy! Az idősek klubjai ma már nem azok, amik régen voltak sajnos a klientúra egészségi állapota és életkora miatt. Régen minden naposak voltak a kirándulások, a zenés-táncos rendezvények. MA már a klientúra egyre inkább olyan segítség igénybevételére is szorul, ami ez idáig az idősek klubjaiban csak elvétve volt jelen! Ilyen például, hogy segíteni kell nekik a napi mosakodásban az intézményben, szükség esetén pelenkát kell cserélni rajtuk, vagy éppen a toalettet naponta 5-6 alkalommal kell rendbe tenni utánuk. Mosni-, vasalni kell ruházatukat. Kerekesszékkel vagy rollátorral kell a közlekedésüket segíteni az intézményben.
Egyre gyakrabban Alzheimer – kórban, vagy a demencia különböző fokozataiban szenvednek, amikor nem ritka az agresszív viselkedés, és a betegségből adódóan napi szinten veszélyeztető elkóborlás. Ezért ezen ellátottakon kell lenni a szakemberek egyik szemének állandóan. Ez, a minimális szakmai létszám miatt nagyon nagy terhet ró a szakemberekre! Napi szinten előfordul, hogy a demens ellátott egy pillanat alatt felöltözve már indulna is haza – miközben a gondozó éppen egy másik ellátottat segíti a mosdóban. Egyre gyakoribb az alkoholizmus okozta demencia körképpel rendelkező kliens – akiknél az agresszió egy pillanat alatt kialakul. Több esetben kellett már rendőrt és mentőt hívni önmagunk és klienseink védelme érdekében.
A házi segítségnyújtás területén is új, megoldandó problémák jelentkeztek. A jogszabályok értelmében egy ellátotthoz naponta egy alkalommal mehetünk, és egyszerre csak egy gondozó. Az állami normatíva tekintetében ez így számolható el. Tehát az ellátott otthonában egyes egyedül van a szociális szakember! Azonban, a kliensek állapota sokszor ezt felülírná. Az egészségügy nagyon rövid időn belül hazaadja a súlyos betegségben szenvedő (pl.: stroke utáni állapot), magatehetetlen időseket. De, a végstádiumú rákos betegek, az agresszív demensek, a súlyos pszichiátriai betegek, a fertőző bőrbetegségben szenvedők is jelentős részét teszik ki a házi segítségnyújtásban részesülőknek. Az is mindennapos, hogy az ellátásban részesülő, magatehetetlen idős embert ápolja-gondozza a szociális gondozó kolléga, közben a súlyos pszichiátriai beteg feleség vagy koros együtt élő gyermek körülötte téblábol. A közelmúlt eseményei voltak például, hogy
a szociális gondozót erősen arcon vágta a gondozott, mert éppen nem volt kedve megmosakodni. A gondozó a háziorvos segítségét kérte, aki azonnal mentőt küldött a betegért, mert a felesége is azt nyilatkozta, hogy veszélyben érzi magát a férje mellett. Az más kérdés, hogy sajnos a „kiválóan működő” egészségügy még aznap hazaadta a beteget - mondván, hogy nem vette fel a pszichiátria, mert nincs hely. Egy másik esetben a beteg klinikai zárójelentésén olvastuk, hogy nem tudták elvégezni az adott vizsgálatot, mert a beteg agresszív volt és fizikálisan bántalmazta az ápolónőt. Egy harmadik esetben a gondozott térben és időben sem volt orientált, magán kívül úgy üvöltözött a gondozó érkezését közvetlenül megelőzően, hogy a szomszédok kihívták a Rendőrséget, a Mentőszolgálatot és a Tűzoltóságot. Természetesen a beteget nem szállították egészségügyi intézménybe, mert ő azt mondta, hogy: ”jól van és nem megy be”. Ezt követően kellett a szociális szakembernek a napi személyi gondozást biztosítania.
Ezen kívül számos veszélyeztető tényező fenyegeti a gondozókat, mint például kés és penge volt az ellátott mellett az ágyában, ahol a gondozó fürdette, vagy pisztoly a párna alatt. De dobált már ki súlyos pszichiátriai beteg, idős ember a harmadik emeleti ablakából televíziót és szőnyeget is.
A fekália napi szinten veszélyforrás számukra, amit nem az ellátott pelenkájában, hanem a falon, a csapon, a földön esetleg a konyha asztalon találja a gondozó. A demens férfi ellátottak esetében mindennapos, hogy a női gondozót molesztálják, fogdossák – amit természetesen a szociális szakemberek eszköztárával megfelelően kezelnek a kollégák. A fertőző bőrbetegségek kezelése mindennapos – a bőrpírtől az orbáncig, de bögöly által beköpött decubitust is kezelt már gondozó, amiből hemzsegtek ki a kukacok.
A szociális otthonokban a szakemberek, ha ilyen helyzetbe kerülnek, akkor azonnal ott van a segítség – egy másik kolléga személyében. De! A házi segítségnyújtásban dolgozó kolléga egyes – egyedül van! Ez ÓRIÁSI veszélyt jelent rá, mert azonnal nem tud segítséget kérni senkitől, ha bajban van! Márpedig naponta bajban van!
A szociális étkeztetést nagyrészt az idősek klubjaiból biztosítjuk, az étel elvitelének lehetővé tételével, vagy helyben fogyasztással.
Sokféle szociális helyzetben élő, különböző egészségi állapottal rendelkező kliensünk van. Nagy számban előfordul olyan kliens is, akinek diagnosztizált súlyos pszichiátriai betegsége van. Azonban mivel kényszer gyógykezelés senkinek nem rendelhető, ezért sok esetben ezek az emberek megtagadják az amúgy szakorvos által szükségesnek vélt terápiát. Köztünk járnak – kelnek, naponta a szociális intézményekben kliensként megjelennek. Előfordult már olyan eset is, hogy az ebédjét ételhordóban vitte el és nem helyben fogyasztotta. Az volt a szerencse, hogy az ételhordót a szatyrával együtt adta be a konyhába tálalásra. Így a szociális szakemberek (mert hogy egy idősek klubjában sem takarító, sem konyhás munkakör nem létezik, a diplomás szociális szakember a középfokú végzettségű szociális gondozóval együtt végzi a konyhás és a takarító munkát is – természetesen egy bérért) a szatyorban megtalálták a 30 cm-es pengéjű kést. A rémületen kívül más bajuk nem lett. Ez ÓRIÁSI szerencse! De mindennapos a kliensektől a szitkozódó, ordítozó, szidalmazó magaviselet, amikor a szociális szakemberek felmenőit szidva fenyegetőznek, a különböző mentális problémával küzdő kliensek. A „rohadjatok meg” már szépnek számít.
Összefoglalva: a szociális ágazat klientúrájának összetétele nagymértékben változott az elmúlt időszakban. Ezzel párhuzamosan az ellátó szociális szakemberek sem létszámban, sem anyagilag, sem erkölcsileg megbecsülést és segítséget nem kapnak. A szociális ágazatban dolgozó, szociális vénával megáldott szakemberek a közeljövőben nyugdíjba fognak vonulni. Utánpótlás nem lesz. Nem lesz, mert ennyi pénzből megélni nem lehet!
Ezért nagyon fontos lenne, hogy mielőbb rendezzék az ágazatban dolgozók bérét, a klientúrához, annak állapotához megfelelő szakmai létszámot. Ameddig ez nem történik meg, addig áthidaló megoldásként a „pótlékokat is pótlékolni” kellene - veszélyességi pótlékkal!
Amennyiben ez nem történik meg, úgy ÓRIÁSI baj lesz, mert közeleg „Az utolsó kapcsolja le a villanyt!” bekövetkezte!