Sok száz embert rúg ki egyik napról a másikra a kormány, de még így sem látszik, hogy ez elég fedezetet teremtene a maradók béremelésére. Lassan már a versenyszféra is biztosabb jövőt kínál, mint a közszolgálat.
ATV - Váratlanul több száz dolgozót rúgtak ki az Államkincstártól
Szabad Európa - Elbocsátások a Magyar Államkincstárnál, több száz alkalmazottat érint
Nyugati Fény - Mi történik itt? Indoklás nélkül hirtelen több száz dolgozóját rúgja ki a Magyar Államkincstár
24.hu - HVG: többszáz dolgozót küldtek el egyik napról a másikra a Magyar Államkincstártól
„A kormány saját magán spórol” – számtalanszor hangzott el e kijelentés a Fidesz vezető politikusai szájából, de persze sosem arról van szó, hogy a vezető politikusok, miniszterek, államtitkárok fizetése vagy létszáma csökkenne.
2010-hez képest például megduplázódott, kétszáznál is többre nőtt az államtitkárok és helyettes államtitkárok száma, s azóta, hogy Orbán Viktor diszkrecionális hatáskörébe került a miniszterek, az államtitkárok, a kormánybiztosok, a miniszterelnöki megbízottak illetményének megállapítása, e körben csak az elmúlt két évben 30–50 százalékos emelés történt. Magának Orbánnak pedig az átlagbér ötszöröséről közel tízszeresére nőtt a miniszterelnöki fizetése azt követően, hogy az Országgyűlés tavaly – sürgős eljárásban – megszavazta az emelését. (A havi 3,5 milliós miniszterelnöki fizetést pedig még megfejeli Orbán 1,3 millió forintos képviselői illetménye.)
A kormány most épp megint „magán spórol”: a központi költségvetéshez tartozó intézmények, szervek álláshelyeinek leépítésével teremtene mozgásteret a dolgozók béremeléséhez.
Az első nyilatkozatok még arról szóltak, hogy csak betöltetlen, üres álláshelyeket szüntetnek meg, így szabadítva fel az emelésekhez szükséges bérkeretet. Utóbb kiderült, hogy lesznek azért áldozatai a leépítésnek.
Mindössze 321 embert kell elküldeni – ígérte a kormány –, ehhez képest nemrég csak a néhány ezer főt foglalkoztató Magyar Államkincstárnál 661 munkavállalót építettek le – tudta meg a HVG.
Az érintettek erről semmilyen előzetes figyelmeztetést nem kaptak.
Korábban a közszférában végrehajtott leépítéseknél bizottságot állítottak fel, amely segítette a kirúgottak elhelyezkedését, esetleg átképzését. Ezt most „elsunnyogta volna” a kormány – mondja Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke. Csak a szakszervezet figyelmeztetésére állították fel a bizottságot. A kormány az egyeztetéseken azzal védekezett, hogy a versenyszférában nagy a munkaerőhiány, így biztosan mindenki el tud majd helyezkedni.
Az elnök szerint általában véve nagy gond, hogy a kormány egyik napról a másikra szüntet meg álláshelyeket és küld el munkavállalókat, az érintettek gyakorta csak az ügyfélkapun keresztül értesülnek arról, hogy megszűnik az állásuk.
Az biztos, hogy a felszámolt álláshelyekre szükség volt és van, ahogy az is biztos, hogy azok az üres álláshelyek azért voltak betöltetlenek, mert nem kínáltak versenyképes fizetést. Hiába kapnak ugyanis némi bérfejlesztést a közigazgatásban maradók, az üres – és immár megszüntetett – státuszok azt jelentik, hogy az állásokat megtartóknak mind mennyiségben, mind időben pluszfeladatokat kell elvégezniük.
A kiszolgáltatottság fokozatai
Ráadásul a közigazgatásban dolgozók rendkívül kiszolgáltatottak a munkáltatójuknak, vagyis a kormánynak – véli Boros Péterné.
Ami azt illeti, a kormányzati szféra dolgozói jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint a versenyszféra munkavállalói – holott Magyarországon az általános munkavállalói jogok sem valami erősek, különösen mióta a Fidesz a dolgozók hátrányára több alkalommal is módosította a munka törvénykönyvét, a „rabszolgatörvény” elleni demonstrációkba torkolló ellenállást kiváltva.
A kormányzati igazgatásról szóló törvény, illetve a kormányzati szolgálati jogviszony még kevesebb védelmet biztosít a dolgozóknak. Például az álláshelyeket azonnal és indoklás nélkül meg lehet szüntetni, akkor is, ha be vannak töltve, ilyenkor csak felmentési idő és végkielégítés jár az érintett dolgozónak. Ezzel szemben a versenyszférában a gyakorlatban senkit sem lehet egyik napról a másikra kirúgni, a munkáltatói felmondást – megalapozottan és munkaügyi bíróság előtt védhetően – indokolni kell, és még ezen felül külön szabályai is vannak a létszámleépítésnek.
A kormány 4000-es határozatai
A kormányzati szférában, mint munkáltató, a kormány gazdálkodhat az álláshelyekkel – a múltban előfordult, hogy egyes leépítéseket a kabinet úgynevezett 4000-es határozatokkal vezényelt le. Ezek ugyan nem titkosak, de nem nyilvánosak, csak az érintettek kapják meg őket.
Ez a speciális kormányhatározat-típus – ami 2019 előtt nem is létezett – jellemzően a kormányzati igazgatásra vonatkozó munkaszervezési döntéseket tartalmaz. Az ilyen határozattal érintett minisztériumi osztályvezető vagy kormányhivatali ügyintéző még maga sem látja, láthatja magának a jogszabálynak a szövegét, csak a hivatali felettese tájékoztatja a tartalmáról (aki maga is „csak úgy” értesül a főnökétől).
Idén április 4-éig 29 darab – azaz átlagosan háromnaponta egy – ilyen, 4000-es kormánydöntést írt alá Orbán Viktor, amelyet aztán nem tettek közzé a Magyar Közlönyben, és egy szűk, érintetti körön kívül a következő 10 évben sem ismerhető meg – tudta meg nemrégiben, közérdekű adatigényléssel a hvg.hu.
Mivel nem tudni, hogy a kormány pontosan mely – betöltött vagy betöltetlen – álláshelyeket szüntet meg, nem látszik, hogy a leépítés megteremti-e a központi közigazgatásban beígért béremelések fedezetét. Nem beszélve a területi közigazgatás 15 százalékos, elvben júliustól kezdődő bérfejlesztéséről.
Lesz pénz a maradók béremelésére?
A kabinet szerint a megszüntetett álláshelyek egy része a kifutó uniós projektekhez kapcsolódik. De ha ezek véget érnek, akkor hogyan lesz pénz a rendszerben maradók bérfejlesztésére? – teszi fel a kérdést Boros Péterné. Amúgy pedig nehezen hihető, hogy az intézmények ne használták volna fel a betöltetlen álláshelyekre jutó bértömeget, így az a pénz elkölthető lenne fizetésemelésre.
A jelenlegi sávos bértábla semmire nem ad garanciát, a sávokon belül ugyanis jelentős bérkülönbségek lehetnek az egyes munkavállalók közt. Ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy a fizetések megállapításánál akár a „politikai alkalmasság” is szempont legyen. Miközben a szakmai alkalmasságnak kellene meghatározó szempontnak lennie a bérezésnél, félő, hogy a közigazgatásban dolgozó állomány „felhígul”: a szakmailag alkalmas munkavállalók az alacsony fizetés miatt elhagyják a pályát, a „politikailag alkalmas” káderek viszont maradnak.
De még a sávos bértábla szerinti bértömeg-gazdálkodás is átláthatatlan. Érdekes lesz például, hogyan fogja tudni a kormány bizonyítani, hogy a nő és férfi munkavállalók bére közötti különbség nem haladja meg az 5 százalékot, ha az erről szóló uniós irányelv majd a hazai jogrendszerbe is bekerül (legkésőbb három év múlva), és ennek alapján esetleg valaki pert indít. A korábbi bértábla még tiszta helyzetet teremtett.
Ahhoz képest visszaléptünk vagy 60 évet – mondja Boros Péterné.
A szakszervezet követelése szerint elengedhetetlen lenne egy olyan bértábla bevezetése, amely a munkavállalókat a végzettségük és a közszolgálatban töltött idejük alapján sorolja egyértelmű bérkategóriákba. Szükséges volna a diplomás-bérminimum bevezetése is a közszférában, tarthatatlan ugyanis, hogy két- vagy háromdiplomás emberek csupán a garantált bérminimumot (idén bruttó 296,4 ezer forint) kapják.
A kereseti helyzet a területi közigazgatásban kritikusabb, mint a központi kormányzati közigazgatásban, előbbi szegmensben ugyanis az intézmények nem emelhették a béreket. A kormány ugyan ígéretet tett a szakszervezetnek egy 15 százalékos bérfejlesztésre július 1-jétől, ám ezt hivatalosan még nem jelentették be. A szakszervezet úgy tudja, a munkavállalók csak 10 százalékos emelést kapnának kötelezően, 5 százalékkal pedig az egyes intézmények gazdálkodhatnának, abból a részből differenciált béremeléseket hajtva végre. Holott még a 15 százalékos emelés sem volna elég, amikor az infláció még mindig 20 százalék fölött jár, és az idei éves átlag nagy valószínűséggel meghaladja majd a 15 százalékot. Márpedig az MKKSZ elfogadhatatlannak tart olyan mértékű béremelést, amely a reálkereset csökkenését jelenti.
A közigazgatás bérszintje arra biztosan kevés, hogy bárkit visszacsábítson a pályára, esetleg a további lemorzsolódás fékezésére lehet elég.
De még ennél is rosszabb a helyzet a szociális és kulturális ágazatban, ahol olyan alacsonyak az átlagkeresetek, hogy muszáj lenne központilag emelni. Az pedig a települések politikai kiszolgáltatottságát mutatja, hogy az önkormányzati tisztviselők esetében teljesen esetleges, melyik helyhatóság mennyi emelést tud adni. Ehhez ugyanis a kormány nemhogy nem biztosít fedezetet, de az elvonásokkal még szűkíti is a települési vezetők mozgásterét a munkatársaik fizetésének megállapításában.
Forrás: HVG