Kokas Bálint
A Segítők szava
Tudod, rohan az élet: újra és újra:
- Minket is elkapott már a mókuskerék!
Pallos alatt fejünk: a családom nem érti,
- „Anya, ne siess! Kell, hogy otthon legyél!
Legyél segítő- Légy az én anyám…
Mi vagyunk a családod, kérlek ne feledd!
Várhat a kliens- legyünk mi elsők:
Irántunk ég benned tűz, szeretet!”
Némán hallgatom. Fakó arccal:
Mondanám, hogy: „Más bajban van, fiam!"
De ajkam néma- felvillan jövőkép…
Nem vagyok veletek eleget! Nem! Igaz?
A válasz üres mosoly- kliens arc feldereng…
„Megmentettél minket, fáztunk!”
Isten áldja hát meg nevedet!
Köd száll alá, lomha, hűvös, hideg,
Tárcámban megfagyott, csekély kis érték!
Jogom van robotra, vérem adom, ha kell…
A vagyonomat! Na azt mégse mérjék!
Alacsony a bérünk, bevallom: - ANYA
Hisz abból is mi adunk, szegénynek: „Ne félj!”
Ruhát, ételt, sajátot…családom megérti…
Erősebb bennünk a törekvés, hogy: ÉLJ!!!
ÉLJ! Úgy, ahogy embert megillett!
HALLJÁTOK! Mi is úgy élnénk!
Mert gyakran csak elvesznek tőlünk…
És munkánk csak tapossák, már nem érték!
Nem becsülnek: leköpködnek,
Szavunk elnyomja moraj!
Megszorítanak, elvesznek
MA MI LESZÜNK A ROBAJ!!!
- „Anya ne siess! Kell, hogy otthon legyél!
Legyél segítő- Légy az én anyám…!”
Halljátok hát a szót, így emberek:
Nekünk is van otthonunk, szerető család!
A bérem, vérem is kevés…
És szúr mellkas, tudat…
Hogy tetteink félre söprik…
- Sötét minden…hűvös köd…
Ti nyújtsatok kezet most…
Ti urak!
2020.10.21.