A megbecsülés hiánya és a kimerültség jellemzi őket.
Kiégés, a megbecsülés hiánya miatti elkeseredés, kimerültség jellemzi a járási hivatalokban dolgozó kormánytisztviselőket – ez olvasható ki egyikük György István területi közigazgatásért felelős államtitkárnak címzett leveléből. A lapunk birtokában lévő, segélykiáltásnak is felfogható írásra még nem érkezett válasz, és a szakszervezetek tapasztalatai alapján erre nem is lehet számítani. A „gondolatébresztőnek” szánt helyzetképből mindenesetre az derül ki, hogy a levél írója 34 év közszolgálati jogviszony után valamivel bruttó 400 ezer forint alatti fizetést kap, ami kevesebb, mint amennyit 2013-ban, a járási hivatalok ismételt létrehozásakor egy önkormányzati állásban hátrahagyott, mert hitt az ígéreteknek. A területet ismerők szerint kivételesen bátor, nevét és pontos munkahelyét is megadó levélíró így szólítja meg az államtitkárt: „Kérdezem, hogy 2013-ban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérültek-e, hiszen velünk elhitették, hogy a hozott illetményünk marad…”
A panaszos beszámolójából az derül ki, hogy a kormánydöntésekhez igazodva évről-évre növekszik az elvégzendő munka mennyisége, csak a legutóbbiakat említve sorolja a védettségi igazolványokkal vagy a családvédelmi akciótervhez, az otthonfelújítási támogatáshoz kötődő feladatokat. Mivel pedig egy halmozottan hátrányos kistérségben működik a hivataluk, „a szociális és családtámogatási ügyek, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos kérelmek” intézése is rengeteg munkát jelent – teszi hozzá mintegy magyarázatként, hogy miért kellene sok más közszolgálati ágazat mellett a járási hivatalok dolgozóinak is béremelést adni.
A kollégái által is aláírt levélben szó esik a veszélyhelyzetben elrendelt rendkívüli munkavégzésekről, amit zokszó nélkül teljesítettek, az ügyfélszolgálatokon végzett szolgálatról, ahol őket is veszélyezteti a koronavírus, cserébe viszont azt érzik, hogy nem kapnak semmilyen megbecsülést. Az egyik legfájóbb pont, hogy a kormányzati igazgatásról szóló törvény 2019. márciusi hatályba lépésével a levélíró szabadsága tíz nappal csökkent, de ennek okát azóta sem magyarázták el az érintetteknek.
Hogy a panasz jogos és nem egyedi, jól mutatja, hogy a kormánytisztviselők körében is jelenlévő szakszervezetek legutóbb december közepén hasonló kérdésekkel keresték meg a kancelláriaminisztert, pár hónappal korábban pedig Orbán Viktor miniszterelnöknek is leírták ezeket a panaszokat. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), valamint a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete (TBDSZ) elnökei arra hívták fel az állami vezetők figyelmét, hogy a járványhelyzet a kormányzati igazgatásban dolgozóknak is többletteherrel járt. „Több százezer járványügyi döntést kellett meghozniuk, szervezték a vakcinák szétosztását, segítettek az adminisztrációban az oltási heteken, miközben folyamatosan fogadták az ügyfeleket, állapították meg és folyósították az állami ellátásokat” – érvelt Boros Péterné és Taskovics István.
Az MKKSZ elnöke lapunknak hozzátette, hogy országjárása közben mindenhol hasonló panaszokat hall a kormányhivatalok alkalmazottaitól, akik a végletekig ki vannak zsigerelve. Napi 9 órát kell dolgozniuk, a munkaidőbe már nem számít bele az ebédszünet félórája, rendszeresen átrendelik őket a megszokott munkájuktól távol eső feladatokra, miközben a rendszer működési zavarai nehezítik a napi munkájukat, hiszen egy kiégett izzó cseréje is hónapokba kerül. Nyíltan mégis alig mernek panaszkodni, mert a bértömeggazdálkodás miatt az éves béremelések a munkahelyi vezető jóindulatán múlnak, így a legtöbben félnek a harciasabb kiállás következményeitől. A szakszervezeti vezetők most megerősítették lapunknak, hogy érdemi választ nem kaptak a december 20-án kelt levelükre, ahogy a hasonló korábbiakra sem.
Már bárkit felvesznek
Az érdekvédők szerint hamarosan elfogynak a dolgozók a területi közigazgatásból, elmennek a nagy élelmiszerboltokba a mostani fizetésük másfélszereséért, a megüresedő álláshelyeket pedig a jelenlegi bérek mellett lehetetlen betölteni. A TBDSZ vezetője maga is egy megyei kormányhivatalban dolgozik, s ott azt tapasztalja, már bárkit felvesznek, hogy a hiányzó embereket valahogy pótolják, nem számít a képzettség. A jogszabály a közvetlen munkáltatók döntésére bízta annak meghatározását, hogy egy munkakör betöltéséhez milyen végzettségre van szükség és a napi gyakorlat az, hogy nincs ilyen feltétel. Jelentkezni pedig többnyire azok a többgyerekes anyukák szoktak, akik ezekben a hivatalokban több szabadságra, s a beiskolázási és gyermeknevelési támogatás miatt plusz egyhavi bérnek megfelelő többletpénzre számíthatnak.