Azért várunk még a szervezéssel, mert konkrétumok ismeretében döntünk! Ezért kérjük, hogy szíveskedjenek megismertetni az Önök elképzeléseivel. De még a döntésnél is fontosabb lenne a tárgyalás a dolgozók képviselőivel.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A szociális és gyermekjóléti ágazat fenntarthatóságának helyreállítása – sürgető bérrendezési és jogszabályi javaslatok Méltó béreket, működő szociális ellátást!” címet viselő 4 együttműködő szervezet által készített dokumentumunkat ezúton is - a csatolt linkben - tisztelettel megküldjük! A javaslatot összeállító szervezetek, a javaslattal egyetértő 4 szervezet összefogásának logóját feltüntettük.

Megköszönjük Miniszterelnök Úr parlamenti kiállását a szociális ágazati kollégák érdekében! Tisztelettel kérjük azt, hogy az Önök elképzelését megismerhessük, küldjék meg részünkre azért, hogy a rendkívül nagy megélhetési nehézség miatti feszült várakozást, az Önök intézkedésének tervezett lépéseit megismerve, csillapítani tudjuk. Még kormányzati döntést megelőzően a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum ülésének összehívásával az arra hivatott fórum tudná véleményezni a keresetnövelési előterjesztést.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az előző kormány mulasztása a jelenlegi helyzet! Tudjuk azt, hogy Önöknek kell ezt a helyzetet kormányzati felelősséggel kezelni. De azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szociális ágazati kollégák közül sokan a 25%-os azonnali szociális ágazati keresetnövelési ígéretet is tartalmazó Tisza párt programját támogatták szavazatukkal. Természetesnek tartom, hogy a Tisza kormány az ígéretét tartja! Engedje meg, hogy mi Ne a költségvetési szorításban gondolkodjunk, hanem a közszolgáltatások biztosításának, a határterületi oktatási és egészségügyi dolgozók bérének munkaerőpiaci versenyhelyzetét tárjuk Ön elé.

A szociális ágazatban ha nincs elegendő szociális gondozó, ápoló és más szakember, ha az otthoni ellátás nem hozzáférhető, ha nincs elegendő férőhely, ha az ott dolgozók olyan fizetésért és olyan munkakörülmények között dolgoznak, amelyek miatt folyamatos az elvándorlás, annak következményei nem állnak meg a szociális rendszer határánál. Előbb-utóbb megjelennek a kórházakban is. Egy idős, segítségre szoruló embernek pedig nem feltétlenül egy akut kórházi ágy a megfelelő hely. A hosszú kórházi tartózkodás önmagában is terhelő lehet, miközben az adott ágyra szüksége lehet egy műtétre váró, vagy akut betegnek. Ezért szerintem Magyarországon sokkal többet kellene beszélnünk az egészségügyi és a szociális ellátórendszer közötti átmenetről. Az otthoni ellátás megerősítéséről. És mindenekelőtt azokról az emberekről, akik nap, mint nap ezt a munkát végzik.” Idézet a Facebookról. Ez az oka annak, hogy az Önnek írt levelet megküldjük az Egészségügyi Miniszter Úrnak, és a Szociális és Családügyi Miniszter Úrnak is.

A szociális ágazati dolgozók – és a közszolgáltatást igénybe vevők - érdekében készülünk demonstrációra, és sztrájkra. Azért várunk még a szervezéssel, mert a konkrétumok ismeretében döntünk. Ezért kérjük, hogy szíveskedjenek megismertetni az Önök elképzeléseivel. De még a döntésnél is fontosabb lenne a tárgyalás a dolgozók képviselőivel. Korábban nem volt „divat” az egyeztetés. Reméljük, hogy ez „divatba fog jönni”! Szeretnénk felemelni a fejünket, nincs okunk a szégyenkezésre! Milyen alapon különbözne a bére egy oktatási-, egy egészségügyi-, és egy szociális ágazati dolgozónak, ha egyébként azonos a tapasztalata, a képzettsége, és a köz szolgálatában áll. Erre a kérdésre nem lehet pénzszűkével válaszolni, mert ezt nem tudjuk elfogadni.

Nem lehet, hogy az állam saját ágazatai között bérezésben versenyhelyzetet teremt, mert akkor egyik helyről - a kialakult munkaerőpiaci vákuum következtében- áramlik a munkaerő oda, ahol többet fizetnek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Köszönjük, ha megtisztel bennünket azzal, hogy elküldi a kormány tervezett intézkedését! Az is lehet, hogy nem fog nekünk tetszeni, amit majd olvasunk. De azt értékelni fogjuk, ha bevon bennünket a képviselt szociális ágazati kollégákkal kapcsolatos problémák megoldásába.

Várjuk válaszát!

Budapest, 2026.09.08.

Tisztelettel: 
Boros Péterné