Várunk véleményeket a kollégák részéről ezzel a területtel kapcsolatban is, hogy továbbíthassuk az illetékes miniszterhez.

Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Erzsike!

Régen beszéltünk már, de az elmúlt időszak változásai kapcsán ismét úgy érzem, érdemes szakmailag megszólalni és megosztani néhány gondolatot a foglalkoztatáspolitika, valamint a közfoglalkoztatás jelenlegi helyzetéről.

Korábban, még aktív szakszervezeti időszakomban sokat foglalkoztunk azzal, hogy a munkaügyi területnek legyen önálló szakmai hangja és valódi érdekképviselete. A jelenlegi átalakulási időszak, valamint a foglalkoztatáspolitika jövőjével kapcsolatos nyitott kérdések ismét megerősítettek abban, hogy ezekről a területekről fontos lenne szélesebb szakmai egyeztetést folytatni.

Az elmúlt években a munkakörömből és helyzetemből adódóan  nem volt lehetőségem arra, hogy közvetlenebb módon bekapcsolódjak a szakszervezeti szakmai gondolkodásba vagy érdekképviseleti munkába. Ugyanakkor mindig fontosnak tartottam a munkaügyi terület szakmai közösségét és a foglalkoztatáspolitika ügyét. Most, a jelenlegi változások időszakában úgy érzem, talán hasznos lehet, ha a gyakorlati tapasztalataimat és szakmai gondolataimat ilyen formában is megosztom, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy segítsem a szakszervezet szakmai munkáját és gondolkodását.

A 2026-os választásokat követően a foglalkoztatáspolitika és a közfoglalkoztatás területén jelentős szerkezeti és irányítási változások körvonalazódtak. Az új kormányzati struktúra alapján a foglalkoztatáspolitika, a közfoglalkoztatás, valamint több kapcsolódó szakterület szociális irányítás alá került, ami szemléletbeli változás lehetőségét is magában hordozza.

Ugyanakkor az elmúlt időszakban elsősorban politikai és szerkezeti üzenetek jelentek meg, miközben a foglalkoztatáspolitika hosszú távú szakmai irányairól továbbra is kevés konkrét információ vált ismertté.

A nyilvános kommunikációban hangsúlyosan megjelent:

• a közfoglalkoztatás kritikája,
• a vendégmunkások foglalkoztatásának kérdése,
• valamint a szociális szemlélet erősítésének igénye,

azonban a klasszikus foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer jövőjéről – különösen az aktív munkaerőpiaci eszközök, támogatási rendszerek, munkaerőpiaci szolgáltatások, képzési rendszerek és intézményi működés tekintetében – jelenleg kevés érdemi szakmai párbeszéd érzékelhető.

Mindez azért különösen fontos, mert a foglalkoztatáspolitika működése nem kizárólag politikai vagy kommunikációs kérdés, hanem összetett szakmai, szervezeti és végrehajtási rendszer, amely több tízezer álláskeresőt, közfoglalkoztatottat, munkáltatót és közigazgatási dolgozót érint napi szinten.

A jelenlegi időszak egyik legnagyobb kihívásának azt látom, hogy a szerkezeti és politikai változások mellett hogyan biztosítható a szakmai folytonosság, az intézményi stabilitás és a területi munkaerőpiacok működőképessége.

Külön szakmai kérdésnek tartom a foglalkoztatási szervezet jövőbeni helyét és szerepét is.

A munkaügyi szervezet korábban önálló szakmai struktúrával, saját intézményi identitással és jelentős területi jelenléttel működött. A járási hivatalok és kormányhivatalok foglalkoztatási területe hosszú időn keresztül nem csupán adminisztratív feladatokat látott el, hanem aktív kapcsolatot tartott a munkáltatókkal, önkormányzatokkal, képző intézményekkel és álláskeresőkkel is.

Az elmúlt évek szervezeti átalakításai következtében ugyanakkor a foglalkoztatáspolitikai szakterület szakmai önállósága és láthatósága fokozatosan csökkent, miközben a területi munkaerőpiaci problémák komplexitása tovább erősödött.

Úgy gondolom, hogy a jövőbeni foglalkoztatáspolitikai gondolkodás során kiemelt figyelmet kellene fordítani arra, hogy:

• milyen szerepet kapnak a járási és vármegyei foglalkoztatási szervezetek,
• hogyan biztosítható a megfelelő szakmai utánpótlás és humánerőforrás,
• valamint hogyan őrizhető meg és erősíthető tovább a területen felhalmozott gyakorlati szakmai tudás.

Meggyőződésem, hogy hatékony foglalkoztatáspolitika hosszú távon csak stabil, szakmailag megerősített és megfelelő területi jelenléttel rendelkező intézményrendszerre épülhet.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzet ugyanakkor lehetőséget is teremthet arra, hogy a foglalkoztatáspolitika és a közfoglalkoztatás jövőjéről szélesebb szakmai párbeszéd induljon el. Ennek során különösen fontosnak tartanám:

• az önálló foglalkoztatáspolitikai szakmai irányítás megerősítését,
• a munkaerőpiaci és szociális szempontok kiegyensúlyozott érvényesítését,
• az aktív munkaerőpiaci eszközrendszer korszerűsítését,
• a területi különbségekhez igazodó differenciált megközelítést,

valamint a területen dolgozó szakemberek gyakorlati tapasztalatainak erőteljesebb bevonását az előkészítő munkába.

A közfoglalkoztatás kapcsán különösen fontosnak tartom annak reális és differenciált megközelítését. A rendszer problémái és korlátai mellett figyelembe kell venni azt is, hogy az ország különböző térségeiben eltérő funkciókat tölt be. Vannak területek, ahol valóban átmeneti foglalkoztatási eszközként működik, ugyanakkor több leszakadó térségben továbbra is szociális stabilizáló szerepet lát el.

Éppen ezért a jövőbeni szakmai gondolkodás során kiemelten fontosnak tartanám:

• a foglalkoztatható és tartósan leszakadó célcsoportok differenciált kezelését,
• a képzési és fejlesztési elemek megerősítését,
• a helyi munkaerőpiaci sajátosságok figyelembevételét,
• valamint az önkormányzatok és helyi szakemberek tapasztalatainak nagyobb mértékű beépítését.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi átalakulási időszakban különösen fontos lenne, hogy a foglalkoztatáspolitika és a közfoglalkoztatás jövőjével kapcsolatban érdemi szakmai egyeztetések induljanak el a kormányzat, a szakmai szervezetek és az érdekképviseletek között.

Ebben a folyamatban a szakszervezeteknek – különösen a munkaügyi és közigazgatási területen tapasztalattal rendelkező érdekképviseleteknek – véleményem szerint fontos kezdeményező és közvetítő szerepük lehetne.

Különösen indokoltnak tartanám, hogy a területen dolgozó szakemberek gyakorlati tapasztalatai, valamint a foglalkoztatási szervezet működésével kapcsolatos szakmai szempontok szervezett formában is megjelenjenek a kormányzati egyeztetések során.

A levelem célja alapvetően az volt, hogy felhívjam a figyelmet néhány olyan szakmai kérdésre és problémára, amelyek véleményem szerint a foglalkoztatáspolitika és a közfoglalkoztatás jövője szempontjából meghatározó jelentőségűek lehetnek a következő időszakban.

Úgy gondolom, hogy a jelenlegi átalakulási folyamatok mellett különösen fontos lenne, hogy a területen dolgozó szakemberek tapasztalatai, valamint a foglalkoztatási szervezet működésével kapcsolatos gyakorlati szempontok is megjelenjenek a kormányzati gondolkodásban és egyeztetésekben.

Ebben – véleményem szerint – a szakszervezeteknek és szakmai érdekképviseleteknek fontos szerepük lehet, különösen abban, hogy kezdeményezzék és segítsék a valódi szakmai párbeszéd kialakulását a kormányzati oldal és a területen dolgozó szakemberek között.

Bízom benne, hogy a fenti gondolatok és felvetések ilyen formában talán segítséget jelenthetnek a szakszervezet szakmai munkájához is.

Üdvözlettel: