Az első és legfontosabb napirendi pont a szociális ágazat bérhelyzete volt. 

A munkavállalói oldal az elmúlt 2 évben több, kidolgozott bérfejlesztési javaslatot benyújtott, az idei évben az államtitkárság több szervezettel ült le beszélgetni bérügyben, de ezekre semmilyen érdemi választ, visszajelzést nem kaptunk sem korábban, sem most. Eközben a kormányzati oldal nem tudott egyetlen értelmezhető bérfejlesztési javaslatot sem tenni és most sem tett ilyet. 

A magyar Országgyűlés 2025. június 17-én elfogadta a 2026. évi költségvetésről szóló törvényt, ami a kormányzati oldal szerint tartalmazza a 2026. évi bérfejlesztés forrásait is (de ezeket a forrásokat egyelőre rajtuk kívül senki sem találja/látja, pedig többen keresik nagy intenzitással a törvényben az adatokat). Viszont a júniusi költségvetés ellenére október végén sem tudunk semmit:

• a 2026. évi minimálbérről, 
• a bérminimumról, illetve a
• az ágazati bérhelyzettel kapcsolatos elképzelésekről. 

Sok hangzatos, de semmi érdemi konkrétumot nem tartalmazó ígéret („áttörés erejű”, illetve a 10-20 százalékos béremelés) ellenére továbbra is ismeretlen a kormányzat szándéka. 

Gyakorlatilag a területért felelős helyettes államtitkár az eddigi politikai süketeléseken túl SEMMILYEN KONKRÉTUMOT nem tudott mondani – még a már elfogadott 17 milliárdos keretről sem. A kormányzati oldal csak azt tudta megígérni, hogyha meglesz a forrásokról a kormánydöntés, akkor újra összehívja a SzÁF ülést – vagyis az érdekvédelmi-érdekképviseleti szerveket majd utólag tájékoztatja arról, amit a szakma felett döntöttek.

Ezt a munkavállalói és munkaadói oldal sem tudta elfogadni, ki együttműködőbb, ki harcosabb módon jelezte, hogy gyakorlatilag az ágazatban katasztrófahelyzet van: az ellátórendszer működéséhez szükséges kritikus szakmai tudásokat birtokló szakdolgozói réteg menekül az ágazatból, hiszen bárhol máshol sokkal magasabb bérekért dolgozhat. Még a belengetett 10-20% is kevés ahhoz, hogy a közszféra bérfeszültségeit enyhítse és érdemben segítsen megtartani a dolgozókat az ágazatban. 

Többször elhangzott, hogy valójában „ágazati érdekegyeztetés” nem zajlik a felek között, hiszen nincs miről egyeztetni, nincsenek konkrét számok, tervek, de még hozzávetőleges keretösszegek sem. Ennek a napirendnek a tárgyalása kifulladt abban, hogy a semmiről nem lehet beszélgetni sem pro sem kontra. Majd kapunk utólagos tájékoztatást, ha döntött a kormány.

A további napirendi pontokból érdemes kiemelni, hogy a kormányzat tagadja a szociális/gyermekvédelmi rendszer további egyházi fenntartóknak átadását: az egész csak vaklárma volt. Annyiban igazsága lehet a dolognak, hogy pl. a DK a meghívóra, mint bizonyítékra hivatkozva kürtölte szét a sajtóban a hírt, miközben a meghívóba ez a munkavállalói oldal kezdeményezésére került be, hogy lehessen erről beszélni. De majd meglátjuk.

A krónikus belosztályi ágyak átadása terén új fejlemény nincs, gyakorlatilag „tapasztalatgyűjtés” címen áll a folyamat. A képzési rendszerrel kapcsolatos tájékoztatás sem tartalmazott új információt, itt a munkavállalói oldalnak voltak kapcsolódó kérdései, kérései (pl. a családasszisztensi programról, továbbképzési rendszerről), ezekre utólagosan kap(hat)unk választ.