Június 18-án a PIRKADAT vendége Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt. M. Kende Péterrel folytatott beszélgetésében a közszféra béremelési kilátásairól, a kormány hallgatásáról, a társadalmi megbecsülés hiányáról és a jogi ellenállás szükségességéről beszélt – világosan, tárgyszerűen és kritikus hangnemben.

Július jön, béremelés nem

Boros Péterné szerint a közszolgálati dolgozók bérezése továbbra is teljesen bizonytalan. „Most már a második év olyan, amikor a költségvetésben nincs külön forrás a kormánytisztviselők keresetnövelésére” – jelentette ki. Hiába dicséri őket Navracsics Tibor egy kormányablak-átadón, az anyagi elismerés hiányzik. Mint fogalmazott: „hol van az elismerés? Nem csak az erkölcsi, hanem az anyagi elismerés?”

A szociális szférában és az egészségügyben sem jobb a helyzet. A kormány 2026-ig sem ígér emelést az egészségügyi dolgozóknak – a fő indok: „mivel nagyon sok nő dolgozik ott, elégedjenek meg azzal, hogy visszakapják az adóvisszatérítést.” Boros szerint ez nem kiszámítható rendszer, hanem cinikus pótlékpolitika.

Nincs egyeztetés, nincs garancia, csak oszd meg és uralkodj

A szakszervezeti elnök szerint a kormány módszeresen kerüli az érdekképviseletekkel való egyeztetést. „Titokzatoskodik, egyfolytában kerüli a közszolgálati dolgozók érdekképviseleteit.” Az érdemi párbeszéd helyett a kabinet 30-féle életpályaszabályt hozott létre, amivel megosztja nemcsak a közszférát, hanem a köz- és a versenyszférát is.

A „sávos bérrendszer” kiszámíthatatlan, és ahogy Boros fogalmazott: „ez az Oz meg és uralkodj elve alapján” történik. Szerinte a cél világos: „a kormány nem akar a közszférának olyan mértékű reálkereset-növekményt adni, mint ami indokolt lenne.”

A statisztikai porhintés és a valóság közötti szakadék

A beszélgetés kitért a kormány friss kommunikációjára is, miszerint emelkedik az átlagbér Magyarországon. Boros Péterné szerint ez „fedősztori”, és „a kollégáknak vörös posztó, amikor ezt meghallják”. Mint mondta: „az átlagkereset egy számított adat, abból nem lehet megélni.” A közszolgák jövedelme „a felének a közelébe sincs” annak, amit a kormány átlagként közöl.

Az elnök szerint a kormánynak komolyan kellene vennie, hogy miképp tartható meg a közszolgálat működőképessége. „A fiatalokat nem fogja megtartani azzal, hogy majd visszaadok nőként neked valamennyit.” Ehelyett stabil, kiszámítható rendszerre lenne szükség.

Kifárasztás, kivéreztetés, központosítás

A közszféra problémái túlmutatnak a béreken. A hatalmas, piramisrendszerű intézménystruktúra „nem hatékony”, inkább hatalomtechnikai célokat szolgál. Ugyanígy, az önkormányzatok kivéreztetése is rendszerszintű jelenség. Boros szerint: „a tehetősebb önkormányzatokat érezteti ki a kormány”, s az újraelosztási logika már-már „tanácsrendszer-szerű”.

A következő választások közeledtével a kormány könnyen hivatkozhat arra, hogy most nem lehet megállapodni – de a szakszervezet nem fog visszavonulni. „A problémák szőnyeg alá söprése, ráülés és halogatás – ez történt eddig.”

Jog a sztrájkra – harc az Európai Bíróságig

A szakszervezet második fokon már nyert egy keresetet, amely a kormánytisztviselők bérkövetelését támasztotta alá. Most a cél: elvinni az ügyet az Európai Bíróságig. Mint Boros elmondta: „a közigazgatás sztrájkjogára vonatkozó megállapodás 31 éves. Minden része megváltozott azóta. Nekünk kötelességünk, hogy ezt az irányt végigvigyük.”

Az elnök végül hangsúlyozta: „nem lépünk vissza semmilyen követelésben, semmilyen kritikus hangot nem fogunk visszább venni.” A következő időszak a kommunikációs jelenlétről és a jogi harcok folytatásáról szól majd – nem a hallgatásról.

Forrás: Heti TV