Tisztelt MKKSZ!

A kormányhivatali dolgozók hosszú hónapok óta húzódó bérmizériáját az alábbi levélben foglaltakkal egészíteném ki, az Önök belátására bízva, hogy közzétételre érdemesnek találják-e.

Szükségtelen hosszasan ecsetelni a jelenlegi helyzetet: lassan két éve annak, hogy utoljára került sor bérrendezésre a kormányhivatali dolgozók körében, miközben az alapvető szükségleti cikkek ára folyamatosan, drasztikusan, rekordszinten növekszik. 

Az elmúlt években rendszeresen lehetőség volt rendkívüli hétvégi munkavégzésre, ami nyilván nem ideális megoldás, hiszen a túlórázás általában a rendes bér kiegészítését szolgálja, míg jelen az esetben a rendes bér mértékének elérése volt a cél, jobb híján mégis rengetegen éltek vele. Nos, idén már ezt a lehetőséget is elvették tőlünk, nyilván pont azért, mert túl sokan vennék igénybe. 

További megoldás lenne a helyzet enyhítésére a cafeteria összegének megemelése, azonban az szintén maradt a minimálisan adható, egészen nevetséges szinten. A munkába járás támogatását nem is érdemes megemlíteni, az már tényleg a fantázia birodalma.

A nyugdíjmegállapítás területén azt is nagyon jól érezzük, hogy nemcsak a megélhetési költségek nőnek hónapról hónapra, hétről hétre, hanem a leterheltség, az elvégzendő munka mennyisége is. Ezen nincs is mit csodálkozni, rengetegen próbálnak kiegészítő bevételhez jutni a fokozódó nehézségek miatt, így egyre több a kérelem. Mi nem tehetjük meg azt, hogy a két éve változatlan bérekhez igazodva, változatlan sebességgel bíráljuk el őket. Mikor lesz bármi jele annak, hogy elismerik a munkánk fontosságát? Képzeljük csak el, mi történne, ha csak ez a terület leállna akár egy hétre...

A munkáltatói oldalról eddig egyedül dr. Latorcai Csaba államtitkár reagált a felvetésekre, mondván az elmúlt öt évben háromszor került sor béremelésre az érintett területeken. Valóban, és csak az alapvető élelmiszerek ára csak az elmúlt két évben hány alkalommal, és milyen mértékben növekedett? Persze nem a döntéshozók megélhetése forog veszélyben, hiszen történhet  bármi, az ő jövedelmük növelésére mindig lesz fedezet az államkasszában, így megengedhetik maguknak azt a végtelenül arrogáns, nemtörődöm, cinikus hozzáállást, amivel az egyszerű, közigazgatásban dolgozó emberek iránt viseltetnek. Pontosabban nem is emberek, mivel jól érezzük, hogy a szemükben mi csak apró fogaskerekek vagyunk, amiket egyszerűen ki lehet cserélni, ha gond akad a működésükkel - hogy ez mivel jár személyes- és csoportszinten, az már a magas lovon ülőket nem érinti. Meddig tűrjük még, hogy onnan méltóztassák ránk vetni a tekintetüket?

Üdvözlettel,
Egy minden reményét elvesztett kormányhivatali dolgozó