Nagyon büszkék vagyunk arra a számtalan kormánytisztviselőre, akik kiállnak magukért és cselekedtek! Megcselekedték, amit kell, szerveződtek a félelmi légkör ellenére!

Az elmúlt napokban – a sztrájkforgatókönyvnek megfelelően március 18-a után – sok helyről értesültünk, hogy megkezdték a tárgyalást a kormányhivatal vezetőjével, a főispánnal vagy megbízásából a főigazgatóval vagy a járási hivatal vezetőjével. Így a hivatal vezetői eleget tettek az 1994. évi Sztrájkmegállapodás 4. pontjának és úgy tűnik, mintha megkezdődött volna a helyi egyeztető tárgyalás.

Ugyanakkor nem az MKKSZ sztrájkkövetelése volt a tárgyalás napirendjén, hanem azt tapasztaljuk, – erről kaptunk jegyzőkönyveket és leveleket – hogy a kormányhivatalok vezetői arra hivatkozva, hogy munkahelynek a jogi személy kormányhivatalok minősülnek, nem fogadható el egy osztály vagy egy főosztály kezdeményezése.

Ez a kormányhivatali álláspont: „A munkáltató alatt azt a kormányzati igazgatási szervet kell érteni, amelynél a kormánytisztviselő az álláshely szerint feladatát ellátja” vagy a „járási hivatal nem önálló költségvetési szerv, nem jogi személy” és a következtetés: „a tárgyalás lefolytatásnak feltétele így a kormányhivatal összes munkatársa több mint felének támogatása.”

Ez a jogi álláspont szándékosan összekeveri a munkáltató és a munkahely fogalmát, illetve a munkahely fogalmát egyoldalúan értelmezi. Ezzel megtéveszti a sztrájkra készülő kormánytisztviselőket, és igyekszik a sztrájkot megakadályozni, márpedig az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése szerint a munkavállalónak joga van az érdekei védelmében tárgyalásra és munkabeszüntetésre.

Emiatt kénytelenek vagyunk egy kis vizsgálatot végezni, tisztázva a fogalmakat és azok alkalmazását.

I.

Az 1994. évi Sztrájkmegállapodás 2. pontjában szó sincs „jogi személyről”, sem munkáltatóról. Itt az szerepel: „A sztrájk kezdeményezésének joga a Megállapodást aláíró, valamint a Megállapodáshoz csatlakozó szakszervezeteket, továbbá azok munkahelyi szervezeteit illeti meg.”.

Márpedig a munkahely a jogszabályokban így jelenik meg:

„Munkahely: minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt, a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. (1993. évi XCIII. törvény 87. § 5.)

…… munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni. [Mt. 45. § (2) bek.] Megjegyzés: egyértelmű a munkahely meghatározása.

A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. [Mt. 53. § (1) bek.]

Megjegyzés: egyértelmű a munkavállaló és a munkahely megkülönböztetése.

(1) A kinevezési okmány a) a kormányzati szolgálati jogviszony létesítéséről szóló okiratból és b) a kormányzati szolgálati jogviszony tartalmi elemeit meghatározó beosztási okiratból áll.

(2) A beosztási okiratnak tartalmaznia kell e) a kormánytisztviselő munkavégzésének helyét. (Kit: 86. §)

Megjegyzés: egyértelmű a munkáltató kiadja a kinevezési okmányt és meghatározza a munkahelyet.

Az értelmező szótár a munkahely kétféle fogalmát tartalmazza.

1. Az a vállalat, intézmény stb., ahol valaki dolgozik, ahol állásban van.
2. Ilyen vállalaton, intézményen belül az a gép, íróasztal, területrész, helyiség stb., ahol valaki a munkáját végzi

Megjegyzés: Így nem állítható, hogy a munkahely az maga az intézmény (kormányhivatal), mert a munkahely lehet egy területrész vagy egy helyiség is.

Miután a 1994. évi Sztrájkmegállapodás „munkahelyi szervezeteit” szöveget tartalmazza, a szakszervezet (MKKSZ) joga munkahelyi szervezeteit létrehozni.

Az MKKSZ (és az összes többi szakszervezet is) maga dönti el, hogyan szerveződik és hogyan jönnek létre alapszervezetei. Ez nem függ attól, hogy egyes munkáltató erről mit tart, mit gondol. Az MKKSZ Alapszabály 59. a) pontja szerint „Az alapszervezet: az MKKSZ alapegysége, amelyet az egymással érdekközösséget vállaló szakszervezeti tagok a munkahelyi, települési és egyéb területi szerveződési elv szerint hoznak létre.” Ezt a szöveget a Fővárosi Törvényszék jóváhagyta.

Minden ezzel ellentétes álláspont téves. Az MKKSZ munkahelyi szerveződése nem azt veszi figyelembe, hogy ki a munkáltató (erre a Megállapodás nem utal!), hanem a kormánytisztviselők milyen körben vállalnak egymással érdekközösséget. Sőt nem csak az MKKSZ, hanem más szakszervezet is létrehozhat alapszervezetet a kormányhivatalban. (Erre van is példa!)

Egy alapszervezethez az MKKSZ-SZMSZ 31. pontja szerint minimálisan 3 aktív tag szükséges. Azt a tagok maguk döntik el, mekkora szervezetet akarnak létrehozni, ha a döntésük egy osztályra terjed ki, egy járásra vagy az egész kormányhivatalra terjed ki, az a tagok saját döntése.

A nemzetközi jog is a szakszervezet önállóságát erősíti meg.

A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelméről szóló 2000. évi LXXIII. törvény 5. Cikk 1. szerint: A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezetei a hatóságoktól teljes függetlenséget kell, hogy élvezzenek. 2. A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezeteinek megfelelő védelmet kell élvezniük a hatóságok mindennemű beavatkozásával szemben, amely megalakulásukat, működésüket vagy vezetésüket érinti. (151. számú ILO egyezmény kihirdetése)

Az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 2000. évi LII. törvény 3. Cikk 1. szerint: A munkavállalók és a munkáltatók szervezeteinek jogában áll alapszabályaik és szabályaik kidolgozása, képviselőik szabad megválasztása, szervezetük irányításának, illetve tevékenységük megszervezése, valamint programjaik megfogalmazása. (87. számú ILO egyezmény kihirdetése)

Ennek alapján az MKKSZ szervezkedési szabadságát a hazai jog mellett a nemzetközi jog is védi

Összegezve: egy kormányhivatali osztály, vagy főosztály kormánytisztviselői jogosan hoznak létre egy MKKSZ alapszervezetet és a feltételek teljesítése esetén jogosan kezdeményezik a sztrájkot előkészítő tárgyalást. Emiatt egy hivatalban akár több MKKSZ alapszervezet is létrejöhet, ennek semmi jogi akadálya nincs. Csak egy kérdés kell tisztázni: van-e módja a hivatalnak megduplázni a kormánytisztviselők fizetését. Ezt nem bonyolult megbeszélni néhány szakszervezeti vezetővel.

Ha nincs képesség a kereset megduplázására vagy nincs tárgyalás [Sztrájktörvény 2. § (1) b) pont], ezzel a tárgyalás sikertelennek minősül, és ezután miniszteri szintű egyeztetés kezdeményezhető. (Megállapodás 4. pont)

II.

A sztrájkot előkészítő tárgyalások során felmerültek kérdések, ezekkel kapcsolatban közöljük az MKKSZ álláspontját.

(1) Az egyik tárgyalásnál hivatkozva arra, hogy a Kit. 172. § (1) bekezdés második mondatára: „A munkahelyi kormánytisztviselői érdekegyeztetésben a kormányzati igazgatási szerv vezetője és a szakszervezet választott tisztségviselője vesz részt.” csak az alapszervezeti titkárt akarták a tárgyalásra beengedni, néhány más szakszervezeti tagot nem. (Ekkor persze a főispánnak is csak egyedül kellett volna beülnie a tárgyalásra.) Ugyanakkor nem vették figyelembe a harmadik mondatot: „A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak.” Ahogy az MKKSZ sem kérdőjelezi meg, hogy a kormányzati igazgatási szerv vezetője kit tart szakértőnek, ő sem kérdőjelezheti meg az alapszervezet szakértőinek személyét.

Így a kormányhivatal vezetőjének álláspontja törvénysértő volt.

(2) Miután a tárgyalás során részt vehet szakértő, erre felkérhető az MKKSZ megyei titkára is. Az egyik hivatal esetében az MKKSZ megyei titkárát egyszerűen be sem engedték a hivatal épületébe.

A Kit. 172. § (16) pontja szerint: A szakszervezet képviseletében eljáró, kormányzati szolgálati jogviszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a kormányzati igazgatási szervvel kormányzati szolgálati jogviszonyban álló tagja van, a kormányzati igazgatási szerv területére beléphet. A belépés és a munkahelyen való tartózkodás során a kormányzati igazgatási szerv működési rendjére vonatkozó szabályokat meg kell tartani.

Ennek alapján a kormányhivatal belépést megtagadása törvénysértő volt.

(3) Az egyik tárgyalás során nem a főispán vett részt, hanem a főigazgató, ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ez az első tárgyalás nem minősülhet érdemi egyeztető tárgyalásnak. Miután a sztrájkot előkészítő tárgyalás nem valósult meg, ezzel a kormányhivatal megsértette a sztrájkmegállapodás 4. pontját és a Kit. 172. § (1) pontját is. Ha az főispánnak az az álláspontja, hogy a szakszervezet kezdeményezése a jogszerű sztrájk követelményének nem felel meg, ezt a szabályszerű tárgyalás első napján módja lett volna közölni. Amennyiben vitatja, hogy a szakszervezet rendelkezik a kormánytisztviselők többségének felhatalmazásával, erre nem alkalmas lépés a tárgyalás megtagadása.

Amennyiben a tárgyalás a továbbiakban nem valósul meg, akkor – figyelemmel a Sztrájktörvény 2. § (1) b) pontjára: az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre – sztrájk április 23-án jogszerűen megtartható. (Megjegyzés: kedvezőnek tartjuk, hogy a főigazgató amúgy az MKKSZ sztrájkkövetelésével egyetértett.)

(4) Az egyik hivatalnál a járási hivatal vezető az MKKSZ alapszervezet sztrájkot előkészítő egyeztető tárgyalás helyett levelet írt az alapszervezeti titkárnak, ismertette a jogi álláspontját, megkérdőjelezve a kezdeményezés jogosságát. Tehát ezzel megsértette a Sztrájkmegállapodás 4. pontját, mert nem tartott tárgyalást. A tárgyaláson ismertethette volna (szerintünk hibás) álláspontját, de nem ezt tette.

Amennyiben vitatja, hogy a szakszervezet rendelkezik a kormánytisztviselők többségének felhatalmazásával, erre nem alkalmas lépés a tárgyalás megtagadása.

Ha a tárgyalás a továbbiakban nem valósul meg, akkor – figyelemmel a Sztrájktörvény 2. § (1) b) pontjára: az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre – sztrájk április 23-án jogszerűen megtartható. (Megjegyzés: kedvezőnek tartjuk, hogy a főigazgató amúgy az MKKSZ sztrájkkövetelésével egyetértett – vagyis megértette, hogy nem a hivatal ellen, hanem a hivatal érdekében is, a kormánytisztviselők tisztességes megélhetésének biztosítása érdekében készítjük elő.)

(5) Az egyik kormányhivatalnál a főispán nem hivatalos – de jóhangulatú – egyeztetésen tájékoztatta az MKKSZ alapszervezeti titkár, hogy akkor lenne jogszerű a sztrájk, ha az egész közel 1000 fős hivatal dolgozóinak többsége csatlakozott volna a sztrájkhoz. Ezzel nem ismerte el a kezdeményezés jogosságát és a tárgyalás megkezdésére nem került sor. Amennyiben vitatja, hogy a szakszervezet rendelkezik a kormánytisztviselők többségének felhatalmazásával, erre nem alkalmas lépés a tárgyalás megtagadása. Tehát megsértette a Sztrájkmegállapodás 4. pontját, mert nem tartott tárgyalást. A tárgyaláson ismertethette volna (szerintünk hibás) álláspontját, de nem ezt tette meg.

Amennyiben a tárgyalás a továbbiakban nem valósul meg, akkor – figyelemmel a Sztrájktörvény 2. § (1) b) pontjára: az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre – sztrájk április 23-án jogszerűen megtartható. (Megjegyzés: kedvezőnek tartjuk, hogy a főigazgató amúgy az MKKSZ sztrájkkövetelésével egyetértett.)

(6) Az egyik egyeztető tárgyaláson, melyen a kormányhivatalt főigazgató képviselte (itt nem merült fel, hogy ez nem megfelelő képviselet és ezért szabálytalan a tárgyalás) az alapszervezeti titkár közölte, hogy rendelkezik a főosztály köztisztviselőinek többsége aláírásával. Erre a már ismert kormányzati álláspont hangzott el, hogy jogi értelemben a kormányhivatal a munkahely. Emellett kifogásolta, hogy az alapszervezeti titkár nem rendelkezik felhatalmazással a szakszervezettől. Mindkét álláspont elfogadhatatlan. Előbbiről előzőleg már részleteztük az MKKSZ álláspontját. Az utóbbi azért elfogadhatatlan, mert az alapszervezeti titkár azzal, hogy a közösség megválasztotta, rendelkezik felhatalmazással. Semmiféle külön felhatalmazásra nincs szükség, „erre felhatalmazott képviselő” maga a megválasztott alapszervezeti titkár. Amennyiben kormányhivatal képviselője vitatja, hogy a szakszervezet rendelkezik a kormánytisztviselők többségének felhatalmazásával, erre nem alkalmas lépés a tárgyalás folytatásának megtagadása. Az tárgyaláson a sztrájkkövetelés nem is merült fel, így eredménytelen volt az egyeztetés.

III.

Összegezve: A sztrájkot előkészítő egyeztető tárgyalások az elmúlt napokban éppen csak megkezdődtek, máris – úgy tűnik – a kormányhivatal ezt lezártnak tekinti. Az eddigiek alapján úgy tűnik a kormányhivatalok egységes eligazítást kaptak, hogy akadályozzák meg – az ismertetett állásponttal – a sztrájkot.

Álláspontunk szerint az alapszervezet titkárainak ismét kezdeményezni kell az egyeztető eljárás – már ahol a kezdeményezés jogát is megkérdőjelezték. Lehet azt is jelezni, hogy a kormányhivatal álláspontja a kezdeményezés jogának megkérdőjelezéséről jogsértő, szembe megy a kormány által aláírt 1994. évi Megállapodás szövegével. Lehet azt is jelezni, amennyiben a kormányhivatal munkáltatói joggal rendelkező vezetője megtagadja a tárgyalást, az eredménytelen tárgyalás alapján az alapszervezet vezetője kezdeményezni fogja a miniszteri színtű egyeztetést, és ennek sikertelensége esetén megtartja az április 23-ai sztrájkot.

Az összes kormánytisztviselő számára fontos lenne, hogy a Sztrájktörvényt és a 1994. évi Sztrájkmegállapodást betartva a munkáltató joggal rendelkező vezető érdemi tárgyalást folytasson az MKKSZ sztrájkköveteléséről. Ez azonban – mint látható – nem rajtunk múlik.

2025. március 24.

Boros Péterné
elnök