Boros Péterné: tömegek kerültek nagyon nehéz helyzetbe a közszférában az elmúlt években

Nyomtatás
Megjelent: 2014. február 18. kedd

Tisztes, biztos megélhetés, előjogok, nyugdíjas állás – a közhiedelem szerint a köztisztviselői pálya igazi középosztály-keltető. A realitás egészen más: az illetményalap évek óta változatlan, a juttatások egy részét elvették, a kar nyolcvan százaléka pedig csak a közalkalmazotti bérkompenzációnak köszönhetően visz haza legalább nettóban ugyanannyit, mint négy évvel ezelőtt. Középosztályról szóló sorozatunk negyedik részében azt vizsgáltuk, mennyire tud ma megkapaszkodni a közhivatalokban dolgozók serege – írja a HVG.
 

   Dóra évek óta titkárnő egy minisztériumban, férje néhány hónapja elvesztette az állását, két gyermekük van és devizatartozásuk. A nő hatvanhatezer forintos illetményéből kellene megélniük. Innen-onnan kérnek kölcsön, hogy valahogy fenntartsák magukat.
 
   Évente több száz hasonló történet és segélykérelem érkezik a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetéhez (MKKSZ). „Tömegek kerültek nagyon nehéz helyzetbe a közszférában az elmúlt években. Köztük kormány- és köztisztviselők is, de tiltakozni nem mernek, mert partnerük a kormány, és féltik az állásukat” – mondja Boros Péterné, a szakszervezet főtitkára. Vasárnap az MKKSZ jótékonysági gálát szervez a közszolgálati szegényekért: míg a segélyező alapítványukhoz néhány éve tíz-tizenöt megkeresés érkezett havonta, ma ennek a százszorosa.
 
  „Mindenki haragszik a tisztviselőkre, mert a közhiedelem szerint degeszre keresik magukat, de a valóság az, hogy nagyon sokan közülünk jelentős reálbércsökkenést szenvedtek el” – mondja Balázs, aki tíz éve dolgozik közhivatalnokként. (Cikkünk névtelenséget kérő megszólalóit álnéven szerepeltetjük.) Munkahelyén, az egyik országos hatáskörű hivatalban gyakran nosztalgiával emlegetik azokat a szép időket, amikor még bőven volt ruhapénz, és könnyen megéltek a fizetésükből.
 
Csapás volt az adójóváírás kivezetése
 
   Olyan kormányzati ciklus még nem volt, amikor egyetlen évben sem növekedett a költségvetési alkalmazottak illetményalapja. Márpedig a pedagógusokat és az orvosokat leszámítva nem volt béremelés a 665 ezer dolgozót foglalkoztató közszférában, melyen belül 108 ezren vannak a kormány- és köztisztviselők. (Lásd Kik ők és hányan vannak? című keretes írásunk.) 2010 és 2014 között nagyjából 400 ezer embernek egy fillérrel sem emelkedett a jövedelme, viszont az adójóváírás kivezetésével nettója csökkent volna, ezért esetükben szükség volt bérkompenzációra (Ez a teljes költségvetési alkalmazotti kör 61,9 százaléka). Közülük 50-55 ezren lehettek a köz- és kormánytisztviselők.
 
   A közhivatalnokok közül különösen a második besorolásúak, azaz a középfokú végzettségűek élnek rosszul. Egy kevesebb mint öt év szolgálati idővel rendelkező középfokú végzettségű kormányhivatalnoknak a bértáblában 1,4-es lenne a szorzója (az illetményalap beragadt 38650 forintnál): több tízezren vannak, akik nem a bértábla szerinti illetményt kapják, mert a vonatkozó tételek szerint a jövedelme alatta maradna a minimálbérnek, illetve a középfokú végzettségűekre vonatkozó bérminimumnak. De még így is vannak olyanok, akik 18 éve dolgoznak kormánytisztviselőként, és a minimálbérnek megfelelő összeget kapják. További bérfeszültséget okoz az, hogy a kormányablakok munkatársai, akiknek a száma a négyezret sem éri el, 50 százalékos bérkiegészítést kapnak.
 
Nem kell indokolni a kirúgást
 
   Balázs szerint is a kollégák létbizonytalanságának alapvetően két oka van: az egyik az illetményalap változatlansága, a másik az adójóváírás, majd a szuperbruttósítás kivezetése. Aki nem lépeget előre a bértáblán, annak akár 5-6 éve nem nőtt a fizetése. A másik tényező a gázártámogatás megszüntetése és a cafetériarendszer szigorítása, ami tízezrekkel növelhette a havi költségeket a köztisztviselőknél is. A korábbi közszférás viszonyokra jellemző, hogy Balázsnak és kollégáinak 2009-2010-ig fogalmuk sem volt róla, hogy a számos béren kívüli juttatás miből áll össze, és mennyit kell adózni utána. 2010-től a fizetés arányában keretet szabtak meg a béren kívüli juttatásokra, amit bruttó 200 ezer forintban maximáltak.
 
   Megdőlt az a hagyomány is, hogy a köztisztviselői munka igazán biztos, nyugdíjas állás – mondja Csaba, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal 1989 óta köztisztviselőként dolgozik, és vezetőként is volt alkalma tapasztalatokat szerezni a közhivatalnoki szférában. Már több mint egy éve él két új felmentési jogcím, a bizalomvesztés és a méltatlanság. „Magyarul nem kell indoklás a kollégák kirúgásához” – értékeli az új szabályt Boros Péterné. 
 
   Ráadásul a teljesítményértékelés miatt szakmai indokokkal is könnyen repülhet a hivatali dolgozó. Eközben, mint a vezetőként az egyik budapesti kerületben dolgozó Csaba elmondta, a főnök nem tudja mivel motiválni a jól dolgozó beosztottjait, mert nem emelhet fizetést. Még egy csapatépítő hétvégét sem szervezhetnek, mert azzal is az adófizetők pénzét herdálják.
 
Még mindig vonzó pálya
 
   Nincs már aktatologatás és blokkolás négykor – vallják egységesen a nekünk nyilatkozók. Boros Péterné szerint a feladattorlódás és a leterheltség még a bérnél is nagyobb gond. „ Az infrastrukturális viszonyok viszont a közszférára jellemzően katasztrofálisak, sok helyen elavult számítógépekkel és programokkal dolgoznak – fogalmaz Csaba.
 
  Mindezek fényében a munkahelyi hangulat sem túl rózsás a közszférában. Általános a pesszimizmus, amin csak ront, hogy valóságos lejárató kampány folyt a közhivatalokban dolgozók ellen az előző kormány idején, olyan jelszavakkal, mint például „tudta ön, hogy a közszférában nem a teljesítmény a bérezés alapja, hanem a szolgálati idő?”. Az sem keltett túl jó benyomást, amikor Lázár János épp a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott a központi apparátusról az uniós pénzek felhasználása kapcsán, hogy a hivatalnokok hozzállásával is baj van. Egyébként azt minden megszólalónk megemlítette, mint a köztisztviselői lét negatív aspektusát, hogy a társadalom lebecsüli, ingyenélőknek, feleslegesnek tartja őket.
 
   Pedig „a közigazgatásban dolgozók nem retardált, nem töketlen emberek. A hírénél jobb a közigazgatás, és többet is dolgozik. Főként, ha a fiatalokat nézem, akik fantasztikusak” – mondja Csaba. És jönnek is a pályakezdők csőstül: minden hátulütője ellenére a hivatalnoki még mindig vonzó pálya. Mint Boros Péterné elmondta, egy középfokú végzettséget igénylő, adminisztratív kormányhivatali állásra nem rég kilencvenen jelentkeztek, ami nem feltétlenül a pálya vonzerejét jellemzi, hanem inkább a munkaerő-piaci helyzetet.
 
Mindenki racionalizál
 
   A felsőfokú végzettséggel rendelkező, befutottabb hivatalnokok is spórolni kényszerülnek. Balázsnak nominálisan nőtt a fizetése az elmúlt években, mert feljebb lépett a köztisztviselői bértáblán, de a cafetéria csökkenése miatt többet költ a fizetéséből élelmiszerre, kultúrára és utazásra. Munkatársai körében azt tapasztalja, hogy szinte mindenki kevesebbet költ a ruházkodásra és szórakozásra – színházra, mozira, étteremre.
 
  Egyre inkább racionalizálnak az emberek, például többen hoznak otthonról ételt, ahelyett, hogy a menzán költenének. „Nálam is így van, ma már inkább az olcsóbb vagy ingyenes rendezvényeket választom. Az biztos, hogy nagyobb utazásra már évek óta nem költöttem, így maradnak az itthoni kirándulások. A „kuponosdi sikere” (a közösségi, illetve kuponos vásárlások közkedveltsége – a szerk.) is összefügg ezzel szerintem” – mondja Balázs.
 
  Az ágazati szakszervezet adatai szerint nagyjából a 108 ezer fős hivatalnoki kar tizede lehet, amely bruttó 450 ezer forintnál többet keres, és jól járt az egykulcsos adó, valamint a családi adókedvezmények bevezetésével. Ezek az emberek a kormánytisztviselői kar krémjéhez tartoznak, vezető posztokat töltenek be, viszont amikor változik a politikai széljárás, az ő helyük lehet a leginkább ingatag.
 
Utánanyúlt a politika
 
   Csaba szerint a politikai kurzusváltás leginkább a főosztály-vezetői szint fölött elhelyezkedőket fenyegeti, bár kissé maga is csodálkozott, amikor a ’94-es kormányváltásnál megtartotta őt a minisztérium, ahol osztályvezetőként dolgozott. Szakterülettől is függ, hogy mennyire válik egy minisztériumi állomány a politika prédájává: kommunikációs és kulturális területen ez inkább fenyeget, mint például a pénzügynél.
 
   Más tapasztalatai vannak Annának, aki már rég nem dolgozik közhivatalnokként, mégis úgy érzi, hogy a hatalom utánanyúlt. Anna ráadásul épp csak megmártózott a közszférában. Saját kommunikációs cégétől igazolt át az államigazgatásba, amikor a Medgyessy-kormány idején elvállalt egy főosztályvezetői posztot az egyik minisztériumnál. 2007-ben tért vissza a piac világába, ahol hamarosan megtapasztalta, milyen nehéz örökség a köztisztviselői lét.
 
   Eleinte ment a szekér: hét alkalmazottat és több külsős munkatársat foglalkoztatott, több százmilliós forgalmat bonyolított, pedig nem állami megrendelésre, hanem kizárólag magáncégeknek dolgoztak. A kormányváltás után hirtelen elfogytak a megrendelések, ügyfeleik meglévő szerződéseket bontottak fel és nem kötöttek újakat. A visszalépést több multinacionális cég azzal indokolta, hogy a bizonytalanná vált adókörnyezet miatt nem tudnak előre tervezni. Sokan közülük a válság hatására vettek vissza kommunikációs költéseikből, de több ügyfél szemében a közszférát is megjárt szakember cége azért vált nemkívánatossá, mert a Medgyessy-kormány tisztviselője volt, és tartottak a jelenlegi kormány retorziójától.
 
   „Nem arról van szó, hogy bárki leszólt nekik, hogy velem nem lehet szerződni. A cégek egyszerűen félnek. Eredményorientált felfogásúak, és igyekeznek minimalizálni a kockázatukat.” A volt köztisztviselő egyébként úgy látja, nincs egyedül a problémájával, ismer volt államtitkárokat, „akik ma kenyéren és vízen élnek”.
 
   Anna cége is elsorvadt, egyfős kisvállalkozássá vált, forgalma pedig drasztikusan visszaesett. A család jövedelmi viszonyai alaposan megváltoztak, jelenleg a tartalékaikat élik fel, eladták egyik autójukat, nem járnak nyaralni, lakásukat 22 fok helyett csak 20 fokig fűtik fel, a szüleiktől örökölt ingatlant pedig szintén pénzzé tették, így képezve tartalékot.
 
Kik ők és hányan  vannak?
 
  Az Orbán-kormány 2011-ben az új közszolgálati törvénnyel 2012. júliusi hatállyal létrehozta a kormány-tisztviselői kart, amely országos, valamint területi (fővárosi és megyei) szinten működő szervezetein keresztül látja el a feladatait. Jelenleg 70-78 ezren dolgozhatnak kormánytisztviselőként minisztériumokban, országos hatáskörű minisztériumi háttérintézményekben, megyei kormányhivatalokban stb. Emellett 26-28 ezres lehet az a köztisztviselői állomány, amely önkormányzatoknál dolgozik, és további 3-4 ezren vannak alkotmányi hivatali keretek között dolgozók (Alkotmánybíróság, Államkincstár, számvevőszéki hivatalok, országgyűlési hivatalok).
 
   Bár a kormány egy 2012. januári kormányhatározattal létszámcsökkentést rendelt el a kormánytisztviselői körben, valójában ez a kísérlet a korábbiakhoz hasonlóan sem járt valós csökkentéssel. Az MKKSZ-nek 17 évre visszanyúló statisztikái szerint a közhivatalnoki kar létszáma nagyjából konstans: a mélyponton 103 ezer fős volt, és még a csúcsponton (1999-ben, az első Orbán-kormány idején) sem voltak többen 115 ezernél, jelenleg 108 ezer körüli lehet a kormány- és köztisztviselői létszám.
 
Forrás: HVG


 

Copyright 2011. Joomla Template Maker. adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában